Kaja, nemzetközi kaja (és pia :P)

Kedves Olvasó!

Elnézést kérek az elmúlt heti lustaságomért, most részben próbálom pótolni a kimaradt bejegyzés(eke)t. Próbálom röviden és élvezetesen előadni, h mi minden történt az elmúlt egy héten.

A következő részletet még hétfőn írtam, de nem jutottam a végére, ezért most azt bővítve írom soraimat mogyorókrémes-erdeigyümi lekváros kenyér majszolgatása közben.

[hétfő este íródott sorok kezdete]

2013. március 25., hétfő. Ma 9 hete jöttem el otthonról, és úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna. Leszámítva azt a sok-sok eseményt, hülyeséget, szórakozást, átnevetett estét, ill. a szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb helyeket, ahol jártam ez alatt a 9 hét alatt. A 16 hetes félév felén már túl vagyunk, remélhetően lassan a télen is túl vagyunk: ma már elkezdett olvadni a járdákat borító jégpáncél, és német óráról hazafele jövet felmerült bennünk az ötlet, h talán most jogos lenne befizetni egy cuki virágos/pöttyös/egyéb-cuki-mintás gumicsizmára :D

No de lássuk csak, hol is hagytam abba a mesét legutóbb.

Oh igen, csütörtök este, Student House, International Night. 10 ország képviselőinek adatott meg a lehetőség, hogy süssenek-főzzenek, és bemutassák a kultúrájukat az estére ellátogatóknak. Sajnos ez alkalommal magyar asztal nem volt, mert nemes egyszerűséggel nem volt elég hely, ezért majd április végén kapunk lehetőséget. Viszont volt cseh, osztrák és francia asztal, úgyh az összes lakótársam lelkesen készülődött egész nap. Este 9-re odaértünk. Rövid bemutatkozás után a közönség éhesen nekirontott az asztaloknak, és mire a sor végén lévő francia és koreai állomáshoz értem, már csak üres tálak és tálcák fogadtak. De menet közben azért ettem-ittam finomakat.

A most következő néhány sorban csak egy-egy példát emelik ki, hogy hol mit kóstoltam, különben szörnyű bűntudat ébredne bennem, h mi mindent összezabáltam. 

Szóval a lengyel asztalnál többek között almáspitével kínáltak. Na nem ám a hagyományos sütire kell itt gondolni, hanem a Zubrowkára almalével :D A szlovákoknál haluskyt ill. sajtokat kóstoltam, a cseheknél Staroprament  (mi mást?), sütit, csokit, kekszet. És ami a legmeglepőbb: lepcsánkát, tócsnit vagy ahogy tetszik. A szlovákok állítják, h ez az övék, a csehek meg, h övék. Én inkább már nem szálltam be a vitába, csak elkönyveltem, h ez kelet-európai és kész. Az osztrákok isteni almásrétest sütöttek, és a Mozart golyszlikból is jutott bőven :D Az olaszok tésztái és gyümölcstortája ahh... (a pizzából sajnos már nem jutott). A francia étkeket már jó előre lemeóztam még otthon :P A koreai asztalnál már csak némi rágcsa jutott, a finneknél meg vmi borzalmas cukorkát ettem, brr. soha többé :D A spanyolok nem igazán kápráztattak el. Az egyetlen lett fiúnk pedig kellemesen eliszogatott, és marha jól érezte magát, miközben sajtot és sonkát etetett a néppel.

az osztrák lányok és a bal alsó sarokban az isteni almásrétes

a francia asztal, és tessék ám felfigyelni arra, h a nemzeti lobogójuk színeibe öltöztek :)

az olasz lányok és a zöld-fehér-pirosban játszó finomságok

a koreai asztal csípősebbnél csípősebb étkekkel

készül a cseh zászló az arcokra, de az asztalon már ott a Staropramen 

a kordon mögött éhesen várakozó tömeg

Az evős rész után jöhettek a prezentációk és játékok

A kedvenc prezentációmat youtubon megtekinthetitek: Polska - more than vodka

Amúgy ez elég uncsi rész volt. A hangosítás finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után, szóval ha nem az első sorban állt az ember vagy éppen nem vett részt a játékokban, akkor nem volt vmi izgi.

az osztrákok keringőztek

a csehek itattak

söralátétekből békésen várat építő bika

a franciáknál pedig vmi ilyet játszottunk

az azért vicces volt, mikor egy ~90 kilós bika jelmezbe öltözött srácot próbáltunk így hátraadni :D

Éjjel 2 körül hosszas vacillálás meg várakozás és újabb vacakolás után végre sikerült elindulni vmi Castle Partyba. Útba ejtettük a kolit, h csajok át tudjanak öltözni, és h hívjunk egy taxit. "Helyszíni" bejegyzés (itt-ott cenzúrázom): csütörtök este, pontosabban már péntek, éjjel 2. *** **** (~elegem van). 5-en taxival nem, persze, h én maradok ki a buliból, nem az a beképzelt fasiszta ****, akit mindenki utál. Hát persze. De talán jobb is így, egyébként is fel****** (~bosszantottak) már. Jobb lenne én is berúgnék, mint a többiek, és akkor kevésbé bosszantana a hülyeségük.

Mint utólag kiderül hálás lehetek azért, h nem fértem be a taxiba, mert a buli enyhén szólva sem volt jó, és ráadásul drága volt a taxi oda-vissza + még csúnya belépőt is kellett fizetni.

Pénteken a napi teljesítmény kimerült abban, h szobaszinten eljutottunk a mekibe kajálni, ill. h próbáltam napszemüveget és daráltkekszet venni, de minden hiába. Viszont találtam élesztőt, és rá kellett jönnöm, h van itt normális túró, szóval elnézést az eddigi félreinformálásért.

Szombaton Márk the Great társaságában meglátogattam a tallinni Építészeti Múzeumot. Ennek a helynek szentelek majd egy külön bejegyzést - mégiscsak "haza"érkeztem kicsit, amikor megpillantottam a.... Szóval majd egy külön bejegyzésben mesélek ;)

"Helyszíni" bejezés: Szombat, éjfél, mit csinálok? házit. kiábrándító! erasmus hallgató létemre mit csinálok? házit. gyalázat, ahelyett, h partiznék :D De igazság szerint annyira nem is rossz. brr.. egyre rosszabb. inkább abba is hagyom az írást, mielőtt saját magamat ítélném el mélységesen :D De igazság szerint most fejeztem be, úgyh jöhet egy jutalomfilm :D

[eddig jutottam hétfő este]

Vasárnap délelőtt Forma 1-et néztem (ajjj, úgy élvezem, h itt van idő, h békésen lelkiismeret-furdalás nélkül ilyesmit csináljak :D). Aztán csak úgy hipp-hopp eltelt a nap. Főztem, netfüggtem, észtet tanultam és a szerdai beszédemhez kezdtem el anyagot gyűjteni.

Hétfő, suli, semmi extra.

Kedden egész nap a szerdai beszédemen dolgoztam, leszámítva azt az egy órát, amíg francián voltam, meg azt az egy órát, amíg reggeliztem és egyebek, meg azt az egy órát, amíg ebédeltem és egyebek, meg  azt a másfél órát, amit bevásárlással töltöttem, hogy szerdán tudjak főzni, meg... A lényeg, h sokat dolgoztam a beszéden is :D

És eljött a nagy nap. Szerda. Egyrészt érvelő beszédet tartottam annak fontosságáról, h a megfelelő döntést hozzuk: ISZIK VAGY VEZET! Remélem sikerült ismét jót alkotnom a tantónéni szerint is, de minden esetre a szünetben a csoport néhány tagjától pozitív visszajelzést kaptam. Szerencsére a múltheti politikai és gazdasági témájú előadások dömpingje után nem csak én sokkalltam be, úgyhogy most igen változatos és érdekes beszédeket tartottak a többiek :)

Fél 6-kor végeztem a suliban, és eltipegtem boltba, hogy beszerezzem a hiányzó alapanyagokat. Tanulság: olyan, h őrölt kömény és petrezselyem a 2 nap alatt felkeresett 4 bolt egyikében sem kapható! Szóval a gulyásleves petrezselyem nélkül készült, a szemes köményt pedig Lisi és Gabi felaprították nekem szinte porfinomságúra. Szóval boltból visszaérkezve nekiálltam sütni-főzni. Bedagasztottam egy adag pogácsát, majd jöhetett a gulyásleves. Aztán szépen szimultán zajlottak az események, és este 9 körülre el is készült a vacsi. Pótasztal, pótszékek, tányérok és evőeszközök elő. Azt hiszem egészen ehetőre sikerült a cucc, mert a levesből csak egy kis lé maradt, a pogácsa pikk-pakk elfogyott, és a mákos gubára is kaptam dicsérő szavakat :)

A vacsi befejeztével beszélgettünk, iszogattunk, játszottunk, most nem volt kapacitása a népnek bemenni a központba bulizni.

Zárásképp egy jó tanács az Egyesült Királyságból (már ha ennyire ráfüggtem az iszik vagy vezet témára és alkohol hatásaira): Egy "átlag" sör kb 2,4 egység alkoholnak felel meg. Egy egység = 10 ml tiszta alkohol. Nőknek a napi 2-3, férfiaknak a napi 3-4 egységnyi limit rendszeres meghaladása nem javasolt! 

egy ilyen nap után megérdemeltem egy tisztességesebb sört
Necastle Brown Ale